Megrendelt emlékezet

1965 | Elbeszélés

Az antifasiszta emlékezetpolitikának megfelelő, széles történeti narratíva illusztrálásához a megrendelő négy nagy témát határozott meg:

1. Tanácsköztársaság és Horthy-korszak,
2. Fasizmus Magyarországon,
3. Auschwitzi láger,
4. Nyilasterror, ellenállás, felszabadulás.

A témák elosztása a művészek között (Hincz Gyula, Kass János, Kondor Béla, Szász Endre) az esetleges témapreferenciák figyelembevétele nélkül, ábécésorrendben történt.

Szembetűnő, hogy ismereteink szerint – szemben a magánkezdeményezésre készült művek túlnyomó többségével – a megbízott művészek egyike sem volt zsidó származású, a holokausztról saját tapasztalattal egyikük sem rendelkezett. Utóbbira, hogy a művészek „valami olyat igyekeznek megragadni, amit nem tudnak személyes tapasztalataik élményanyagával kitölteni”, a korabeli kritikus Péter Imre is rámutatott. Sommás véleménye szerint ezért a művek „minden drámaiságuk ellenére sem tudnak átnyúlni a kiállítási dekoráció tisztes keretein”.

A művek a kiállítás 1979-es bezárása után sok évtizedre eltűntek szem elől. Egy 2016-ban, véletlenül felbukkant levélben szerepeltek azoknak a művészeknek a nevei, akiktől az auschwitzi kiállításra műveket rendeltek. Ezen a nyomon elindulva, az egyes művészek életművét követve sikerült fellelni az anyagot a Szombathelyi Képtárban.

A gyűjtemény írásos formában kevéssé dokumentált sorsa a következőképp rekonstruálható: 1979-ben a régebbi kiállítást, majd helyén az újat is rendező Legújabbkori Történeti Múzeum, akkori nevén már Munkásmozgalmi Múzeum hazaszállította az alkotásokat, azokat használt kiállítási dekorációként Szombathelyre küldte, az ott működő Forradalmi Múzeum sajátjával rokon gyűjtőköre miatt.

Innen kerültek a művek – immár nem témájuk, hanem műtárgy jellegük miatt – a frissen létrejött Szombathelyi Képtárba, ahol azokat a megbízás részleteiről és a művek témájáról információval nem rendelkezve egységesen „Panno” (táblakép) címen leltározták be.

Az anyagban Szász Endre műveinek számbeli fölénye nem a megrendelőknek köszönhető: a művész az öt megrendelt (és végül kifizetett) mű helyett hét festményt készített. A megbízott művészek közül az utókor Kondor Bélát értékelte a legtöbbre, nem véletlen, hogy egyedül az ő auschwitzi munkáival találkozhatott a közönség, igaz, kizárólag autonóm Kondor-művekként, történeti kontextusuk nélkül. Az alkotások túlnyomó többségét Magyarországon soha nem mutatták be.