Megrendelt emlékezet

EN HU
Header image

1965 | Áldozatok

Ellenállás
Az antifasiszta emlékezetpolitika a holokausztot egy meglehetősen széles történeti elbeszélésbe ágyazta, az áldozati szerep „pesszimistának” tekintett ábrázolása helyett a hangsúlyt az ellenállásra helyezte. Az 1965-ös kiállítás terveit az Auschwitz-Birkenaui Állami Múzeum igazgatója éppen azért illette kritikával, mert aránytalannak tartotta az 1919–39 közötti periódus jelentős súlyát az 1944-es deportálás időszakával összevetve.

Ennek ellenére az áldozatok alakja és nézőpontja megjelent a kiállított művek között. Habár a koncentrációs tábor foglyai Konfár Gyula monumentális festményén már nem öklüket az ég felé emelő, tüntető munkásokra hasonlítanak, mint Makrisz Agamemnon mauthauseni magyar emlékművén (1959–64), itt sem elégedtek meg pusztán az áldozati szereppel: a figurák keresztbefont karja miatt indokoltnak tekinthető a korabeli Ellenállás a táborban cím.

Metamorfózisok
Két szobor szerepelt az 1965-ös kiállításon: Martsa István és Somogyi József alkotásai, ezeket itt fényképen mutatjuk be. Martsától a mauthauseni emlékmű meghívásos pályázatára készült kompozíciójának kivitelezését rendelték meg, amelyet egy évvel korábban a művész még Radnóti Miklós emlékszobraként kívánt megvalósítani. A máglyára fellépő figura önként vállalt mártírszerepet sugall, egymást metsző karjai keresztet formáznak.

Somogyi József 1963-as gipsz modelljéből az auschwitzi kiállítás számára rendeltek bronz öntvényt, majd készült egy másodpéldány is a Fővárosi Képtár számára, Sirató címmel. Auschwitzból a szobrot 1979-ben a Munkásmozgalmi Múzeumba szállították, majd jóval annak megszűnése után a Magyar Nemzeti Galériába került, adatait és kontextusát vesztve, 1960 körülre datált, Ballada című műként. A címet a parasztasszonyra emlékeztető figura tekintetében voltaképpen találónak tekinthetjük.

Utóélete mellett azonban előtörténete sem volt mentes a váratlan fordulatokból: eredetileg ugyanis Somogyi művének semmi köze nem volt sem a holokauszthoz, sem Auschwitzhoz. A mű első, kevés részletében különböző változata 1955-ben készült, a munkásmozgalom mártírjainak emlékmű-pályázatára.

Erőltetett menet
Barabás Tibor Erőltetett menet című szobra (1959) a holokauszt áldozatává vált Radnóti Miklós munkaszolgálat alatt írt, azonos című versére utal. Auschwitzi kiállítására a Zsidó Múzeum tett javaslatot, amely korábban Szolgaságból szabadságba című holokauszt-kiállításán (1960) szerepeltette a művet. A művek megrendelését intéző Lektorátus zsűrije azonban, szűkszavú válaszuk szerint „nem tartotta alkalmasak” erre a művet. Minden bizonnyal elsősorban nem esztétikai, hanem ideológiai okokból: a két figurát ugyanis a mauthauseni pályázat esetén kárhoztatott „pesszimizmus” jellemzi: hiányzik belőlük mind az ellenállás, mind az önként vállalttá stilizált mártír-szerep.

Roma holokauszt
A hatvanas évekbeli auschwitzi kiállításokról teljes mértékben hiányzott a roma holokauszt témája. Ennek ellensúlyozására a szemközti falon bemutatjuk a témához kapcsolódó legkorábbi magyar műalkotást, Jovánovics György emlékműtervét (1974), valamint a művésszel készült interjút. A legkorábbi, roma származású alkotó által készített művészeti feldolgozás, Lakatos József Elfelejtett holtak című, Jovánovics művéhez több ponton kapcsolódó rövidfilmje (1981) a kiállítás kísérőprogramjaként lesz megtekinthető. Az első, roma képzőművész által készített műalkotást, amely részben a holokausztot is megjeleníti, Péli Tamás monumentális Születés című festményét (1983) 2021-ben láthatta a közönség az OFF-Biennále keretében a Budapesti Történeti Múzeumban.

Interjú Jovánovics Györggyel Cigány holokauszt emlékmű terveiről (1974)
az interjút készítette: Véri Dániel
operatőr: Szalay Péter
vágás és feliratozás: Darius Krolikowski
fotó (portré): Deim Balázs
fotó (művek): Sulyok Miklós
Budapest, 2019