Megrendelt emlékezet

1965 | Absztrakció

Az 1960-as évek közepének Magyarországán az absztrakt ábrázolásmód még tiltott, legfeljebb tűrt jelenségnek számított – legalábbis a képzőművészet területén, szemben a lazábban kezelt iparművészettel. Ezért is meglepő, hogy az 1965-ös, a magyar állam külföldi reprezentációját szolgáló auschwitzi kiállítási anyagban több alkotás kiindulópontja éppen az absztrakt művészet volt.

Kass Jánosnak a bal oldali teremben látható művei közül az Újvidéki vérengzés hátterében lévő forma voltaképpen egy merész, absztrakt szobor, míg a valószínűleg Zsidótörvények tematikájú, első pillantásra teljesen absztraktnak tűnő festményen sűrű rácsszerkezet takarja az alsó réteg szinte felismerhetetlen emberalakját.

Az 1965-ös kiállítás központi témája az antifasizmus volt, nem a holokauszt emlékezete. Jól mutatja ezt, hogy a legnagyobb méretű, ezáltal leghangsúlyosabb alkotásnak semmi köze nem volt Auschwitzhoz: Konecsni György Manet Reggeli a szabadbanjára emlékeztető, családot ábrázoló idilljének témája a békegalamb miatt leginkább Felszabadulásként határozható meg.

Valójában azonban a művészt legkevésbé sem a figurális ábrázolás, hanem a színes alapon fekete zománcfestékkel csurgatott, absztrakt expresszionista háttér érdekelte. Ez közelről megfigyelhető a kompozícióból kiemelt két táblán is, amelyek autonóm, absztrakt műalkotásként is megállnák a helyüket. Azt, hogy a megbízás témája a művész számára csak ürügy volt, megerősíti a festmény vázlata is: a kollázsolt háttérre külön rétegként, szinte idegen testként illesztette rá a művész az eltérő technikájú, figurális kompozíciót.