Megrendelt emlékezet

1960

Az 1960-ban nyílt rövid életű, szerény tárlat az első nemzeti kiállítások egyike volt (a csehszlovák mellett) Auschwitzban. A kisméretű teremben dokumentumok és fényképek mellett a történeti anyag illusztrációjaként képzőművészeti alkotások is helyet kaptak, ezek jelen kiállításon a szemközti falon bemutatott enteriőrfotókon láthatók.

A főként közvetlenül a háború után készült, emiatt tanúságtételként, a történeti elbeszélés hiteles illusztrációiként értelmezhető művek között helyet kaptak két női művész alkotásai: Lukács Ágnes Auschwitz: női tábor című albumának lapjai, valamint Káldor Rózsa Éhség című szobra.

Szerepelt azonban az az itt bemutatott, nagyméretű alkotás is, amely bármiféle, a műre és provenienciájára vonatkozó adat nélkül maradt fenn a Magyar Nemzeti Múzeum raktárában. Minden bizonnyal az 1965-ös kiállítás előkészítésekor hozták haza és helyezték el az új kiállítást rendező Legújabbkori Történeti Múzeumban (LTM). A kiállítási dekorációként készült, efemer mű származása és kontextusa feledésbe merült. Az LTM jogutódjából, a Munkásmozgalmi Múzeumból került annak megszűnésekor a Nemzeti Múzeumba.

Az ábrázolás kiindulópontja egy, Simon Wiesenthal 1946-os KZ. Mauthausen című kötetében közölt rajz. Ezen a nácizmust és a halált egyaránt szimbolizáló, SS-sapkás csontváz szája felé tartanak a deportáló vonatok. (Maga a rajz Fritz Lang 1927-es Metropolis című filmjének emberevő „Molochját” idézi.) Ezt nagyítja fel, alakítja át és konkretizálja a festmény: a szimbolikus figura helyébe a vámpírként ábrázolt Hitler alakja került, mögé felirattal nevesített koncentrációs táborok krematóriumai, a vonatok oldalára a deportálást végző vasúti társaságokra, köztük a Magyar Államvasutakra (MÁV) utaló rövidítések. A kompozíció így Wiesenthal szimbolikus ábrázolásától egy konkrétabb, elkövetőket és helyszíneket megjelölő elbeszélés felé mozdul el.